[ s z e l l e m ű z é s ]




A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Boda Magdolna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Boda Magdolna. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 30., csütörtök

(azt mondtad)

Azt mondtad
csak egy szűk csiga-
lépcső vezet föl,
de nem mondtad hová,
és azt se, hogy
minden lépés után
kihull az a lépcsőfok,
amiről elléptem,
nem mondtad,
hogy a visszaút
nincs is.

Boda Magdolna

2013. május 6., hétfő

felszámolás


Ma megölök egy álmot
megint
régi volt nem kell
holnap egy vágyat
egy régi volt szerelmet
aztán mást.
Történeteim halmazán
botladozom
gyönyörködöm ahogy
az enyészet dombján
komposztálódik a múlt
… hátha…
a lótusz
bárhol kinő
várok
egyre többet nézem a földet
barátkozom

régen az ózonlyuk aggasztott
ma már az sem

Boda Magdolna

2012. december 17., hétfő

Óperenciás lavór víz

Annyi kettétört szerelem
a fiókban
és eldugott emlék
(rolnikban az idő)
végtelenített véges dolgok
feledhetetlen feledhetők.

A letűnt napok zöld vizében
alga-illatú remények lebegnek
de ebből a távlatból visszanézve
-úgy látom -,
a végtelen tenger is
csak óperenciás lavór víz.

Boda Magdolna

2012. december 10., hétfő

(próbálkozásaim)

Próbálom behatárolni
a végtelent,
horizontálisan és vertikálisan is.
Hogy semmi, de semmi
ne vesszen el,
hogy minden kitapintható legyen.
Próbálok falat húzni
a szükségszerűség és az
esetlegesség közé.

Várom, hogy mondd végre,
hogy ismersz,
hogy ismerős vagyok,
hogy láttál már valahol.

Egyre egyszerűbb
képletekben gondolkodom.

Boda Magdolna
(1956-)

(csak ennyi kellene)

Kifeküdni a mezőre, elfeledni teret és időt. Nézni az apró felhők hancúrozását, amint bújócskáznak. A játékot, amit a szerető Nap derűs öleléssel vigyáz. Csak feküdni, feledve tegnapot, mát, holnapot, világot, országokat, városokat, utcákat, házakat, lecsúszott paplanokat, megannyi szerelmet, bánatot.
Egyszerűen csak lenni.
Lenni cseresznyevirág vagy bármi más.
Valami nagyon egyszerű, ami elfér egyetlen metaforában.
Csak ennyi kellene.
Mert most nyafogós ősz van, az ég is pityereg. A novemberi szél noszogatja a telet, mely már évek óta nem jő szép fehér méltósággal, elfelejtett minden illemet.
Csak a szél kavarog. Hordja, viszi a szerelmet.

Boda Magdolna
(1956-)