Próbálom behatárolni
a végtelent,
horizontálisan és vertikálisan is.
Hogy semmi, de semmi
ne vesszen el,
hogy minden kitapintható legyen.
Próbálok falat húzni
a szükségszerűség és az
esetlegesség közé.
Várom, hogy mondd végre,
hogy ismersz,
hogy ismerős vagyok,
hogy láttál már valahol.
Egyre egyszerűbb
képletekben gondolkodom.
Boda Magdolna
(1956-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése