| Majd elnézem ahogy a víz csorog, |
| a tétova és gyöngéd utakat, |
| a fájdalom és véletlen közös |
| betűvetését, hosszú-hosszú rajzait – |
| halott köveken, élő arcokon – |
|
a feledést kiérdemelném.
(Élet és Irodalom, 1971. aug. 14. 5. –
Mindig)
Pilinszky János (1921 - 1981)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése