Drága Zsül! [részlet]

[...]

Nálunk az igék lekonyultak,

a lánglelkek elüszkösödtek,

a vízlelkek zavarossá váltak,

az okos lelkek kivárásra játszottak.

Te nem tudtad kivárni. Ezt megértem.

De azóta sincs visszaszippantó ereje a földnek?

Itt nem kell sem élned, sem meghalnod,

a nagyvilágon e kívül van számodra hely,

de a gyökerek mélyebbek, mint ahogy bevallod magadnak.

Éjszaka van, Jules,

kiszámíthatatlan tavaszi éjszaka,

lelassul a szív,

felgyorsulnak a gondolatok.

Közel vagy, mert rád gondolok.

Leteszem a tollat, eloltom a lámpát,

Bonne nuit, mon chéri

nyugodalmas jó éjszakát.

Ágai Ágnes (1932 –)