Szereted a tengert, mely
elcsal mellőlem mindig,
mikor hőség tombol?
Szeretsz hozzám visszatérni?
Szereted hullámait, melyek
tőlem egyre messzebb ringatnak?
Szeretsz hozzám közel lenni?
Szereted szikláit, hol megpihennek
messziről jött, fáradt madarak?
Szeretsz velem elfáradni?
Szereted a kis házakat, melyek
felöltöztetik a partot tarkasággal?
Szeretsz mellettem meztelen lenni?
Mert ha szereted a tengert:
hullámait, szikláit, s a házakat,
melyek a pompát adják,
engem már ne szeress,
hisz szíved minek terhelnéd tovább?
Csak emlékezz rám,
s a tengert szeresd.
Szilágyi Szabolcs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése