Megmaradtál e töredék időben
többnek és szebbnek, mint hittem,
megmaradtál, talán olyannak,
akit nekem képzelt az Isten.
Megmaradtál a bizonytalanban
egyetlen biztos érvnek,
érzem, hogy szent igyekvéseim
Nélküled semmit nem érnek.
Megmaradtál kincset kihordva
töredék-létem őre,
apám oltárán virágként,
tátongó sebére dőlve.
Lukács Sándor
(1947- )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése