Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen
országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel.
Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te
leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az
enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat -
és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet.
Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt
adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog
dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy
megértjük, mitől félünk mindketten.
...
Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
Müller Péter
...
Anouar Brahem: Parfumo de Gitane
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése