Villanyharmatos őszi utcán
néha az ijedt éjbe nézek
ember-falkák… hová rohantok
s énrám vajjon hol vár az élet?
Olyan vagyok, mint egy levél
négy-öt féle tintával írva
sűrű mondatok, rejt-jelek…
egy szakadó foszlány papírra.
Egy messzi könnyes fájdalom
belém sok üzenetet rejtett
az életről – szépet, nagyot
de megcímezni… – elfelejtett.
Budapest, 1925
Tamkó Sirató Károly
(1905 – 1980)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése