Elgondoltam, hogy a világ szép és
változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden
olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé
láttam, az mégis mind elégedetlen volt. S most itt van ez a rangos barát
is, akiről bátran hihettem, hogy magának való boldog életet él, s hát
nem más vágyódásai vannak neki is!? De bizony más, mert lám, a városból s
az emberek közül a vadonba szeretne jőni, hogy egyes-egyedül keljen és
feküdjék. És vele szemben itt vagyok én, aki a vadonban lakom, egyedül
kelek és fekszem: s én viszont az emberek közé és városba vágyódom! Ki
rendezi ezt így? Vagy ki jelöli ki az ember útjait, sohasem arrafelé,
amerre ő szeretne menni?
Nagy hegyek vannak, nagy fák vannak és nagy tornyok vannak, de ezt a kérdést nagysággal fel nem érik!
Tamási Áron (1897-1966)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése