Fényképedet írógépemre tettem,
hogy nézzelek, mikor nem vagy mellettem,
lényed verbénaillatából ittam;
s hozzád szegődtem olvasmányaidban.
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
Nézésed zöld halai bennem úsznak;
Megérezlek, ha a sarkon túl vagy.
Te vagy a tükör, hol magamra látok,
Az ablak: abból nézem a világot,
S a labirintus: mindig benned járok."
Régen tudom: szerelmünk lehetetlen.
Azért ilyen szép. Szonettekbe tettem,
hátha leúsztatnak az idő lomha
vizein a világirodalomba.
Faludy György (1910 - 2006)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése