Úttalan erdőn

Úttalan erdőn utat kutatok.

Sűrűn burjánzó múlt napok,
jövő-bükkök és jelen-indák
úgy össze-vissza kúszálódtak,
amerre most megyek! -

Sötét van benn és zúg a rengeteg.

Földagadt lábam töviseken jár,
de nem hagy nyugodni a gondolat,
hogy messze messze most valaki vár,
akit menteni kell,
aki zokog és lázas és beteg.

Sötét van itt és zúg a rengeteg.

Ólmos, zsibbasztó fáradtság alatt
véres nyomokat permetezve
vonszolom magamat,
míg eljutok egy elzuhant fatörzsig
s kinyújtom rajta megkínzott testem...

Zúgj, öreg erdő,
borulj rám:
A Valakihez vezető utat
úttalan erdőn hiába kerestem.

(1926. október 10.)
Dsida Jenő (1907-1938)