Elveszni, megsemmisülni.

Min­den tet­tem­ben és gon­do­la­tom­ban és éle­tem min­den moz­za­na­tá­ban meg tudom magam tar­tani. A sze­re­lem­ben nem: itt tel­je­sen fel kell maga­mat adni. (…) Önma­ga­mat nem tudom fel­adni csak úgy, min­den további nél­kül. Nem lehet úgy, hogy vissza­kap­jam magam. Akit vissza­ka­pok, már nem az, aki vol­tam. Az már több, gaz­da­gabb, egy­szerűbb, tisz­tább és iste­nibb. Ez a sze­re­lem titka. El kell vesz­nem és meg kell semmisülnöm.

Hamvas Béla
(1897 – 1968)