Minden elmondhatatlan.
Barátság - mondom lágyan,
de már felzakatol fülemben a zaj,
amivel továbbrobogsz, és én itt maradok
és sosem tudhatom meg, mi van a szavakon túl,
ahol nem tudjuk már elrejteni magunkat a zajban.
Vagonok - mondom - vagonok - hány szót mondtam hiába neked?
Itt gurulnak tovább a hiábavaló szavak üresen... üresen... sen... sen
Nem magadat mondtad, csak a szavaidat,
s én elképzelt szavaidat szerettem.
Úgy vesztettelek el, hogy nem téged szerettelek,
csak a szavaidat, a szavaimat, vagonok... vonatok...
üresen... üresen... sen... sen...
A vonatablakon át felvillan az arcod, karod fölemeled,
a mozdulat egy pillanatra félbeszakad -
most nem véded magad, most őszinte vagy,
itt vagy ebben a pillanatban
menthetetlenül magányosan -
Nem tudod folytatni a mozdulatot,
így maradsz e fél pillanatba merevülve
és meglátsz a vonatablakon át.
Meglátsz a vonatablakon át?
Vagy folytatod a mozdulatot?
A vonat elindul,
a gőz lecsapódik,
és hozzáverődik még egy utolsó szó,
aminek nincs más értelme,
mint a kétségbeesés,
ami kilökte magából.
Nem tudom már, mit kellene mondanom,
magamat mondom neked, hogy megállítsam a vonatot,
magamat mondom és nem tudom, hogy milyen mondat vagyok,
de hallgass meg, állítsd meg a vonatot!
És fejezzék már be ezt a zakatolást!...
... csak a cigarettám ég,
és te alszol a hálókocsiban.
Hervay Gizella
(1934-1982)
Egy vers kapcsán találtam ide, most látom, hogy képet is raktál ki, nagyon szépek vagytok, de a szomorúság is látszik. Olyan furcsa ez a kettősség, egyfelől a boldog családi élet a másik blogodon, itt meg a mély fájdalom és tehetetlenség.... Nem lehet könnyű.
VálaszTörlésÁ, ez csak egy vers. Gyönyörű, fájdalmas, megható, de nem rólam szól.
TörlésAmi a kettős létet illeti: én azt hiszem, kissebb-nagyobb mértékben, a legtöbb ember élete erről szól. A legnagyobb kiteljesedésben is ott a hiány, a boldoságban ott az árnyalatnyi szomorúság, a nagy együttlétben a magány... nem-e?
(ki vagy?)
Hát, igen, de ez azért egy erősen tematizált gyűjtemény, ami egy bizonyos téma körül forog, amit gyönyörűen mutatnak a saját magyarázó szövegeid is - főleg amiket már leszedtél. Azért gondolom, hogy nagyon nehéz lehet. Ja, kiugrott pszichológus vagyok, némi irodalmár beütéssel, jelenleg kisbabás anyuka :)
VálaszTörlésKedves Lasolunaria, igazad van, semmi sem könnyű. Élni sem könnyű, igazan élni meg iszonyúan nehéz. De vesszük szépen a kanyarokat, elvégre ezért vagyunk itt... :)
VálaszTörlés(érdekes, én az irodalomtól mentem el a pszichológia felé)
(lasolunaria. mit jelent?)
A név fantázianév, próbáltam a nevemhez találni valamit (Maria), amiből naria lett, de legalább benne van a Luna is, valamiért nagyon szeretem ezt a szót...
TörlésNa de mi lett azzal a szép fotóval, és tényleg ti voltatok-e rajta?
És ugye nem valami tragédia lett a történet vége? Bár valami azt súgja, nem valódi tragédia, "csak" lelki, nem mintha azt nem kéne így meggyászolni.
Maria, a lelki tragédia(is)valódi tragédia s azt is ugyanúgy meg kell gyászolni, ugyanúgy el kell dolgozni a szálakat. Rájöttem, hogy a versírás, -olvasás, -gyűjtés komoly terápia (az ember meditál, levezet, újra átél dolgokat s mindez nagy segítéség).
TörlésNem tudom melyik fotóra gondolsz, de ha leszedtem, akkor valószínűleg zavaróvá vagy fölöslegessé vált.
Szia :)
Jaj, de hát én is ezt mondtam, hogy ugyanúgy meg kell gyászolni.
VálaszTörlésA Vakságra gondoltam. Azok ti voltatok? Nagyon szép kép volt.
Ja, és eszembe jutott valami, hátha segít, Palya Bea egy idevágó dala, lehet jó hangosan énekelni vele :) Nem tudom, ismered-e, de nagyon jó terápia tud lenni...
http://www.youtube.com/watch?v=dOxrIroPcxw