Most sajnos nem élhetek kedvem szerint, mert szigorlatozom. Most sajnos felvételizem. Most éppen skarlátom van, azért nem. Most házasodom, ez csak átmeneti időszak, most a feleségem terhes, ez is csak átmeneti időszak, most a gyerek még pici, átmeneti időszak, állást változtatok, átmeneti időszak. És eltelik az élet egy merő hazugságban, mert átmeneti időszak nem létezik. Amit az ember megél, az az élete. Késő a halál előtt rájönni, hogy húha, ez volt az életem! Azt gondolom, hogy maradékok nélkül végigélni azt, amit egy életkor, egy élethelyzet kínál - ez a titka annak, hogy jó vénségben és az élettel betelve haljunk meg.
Popper Péter: Lélekrágcsálók
[ s z e l l e m ű z é s ]
2013. február 28., csütörtök
2013. február 27., szerda
Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
(Vigilia, 1949. aug. 512.)
Pilinszky János (1921 - 1981)
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.
Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!
Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!
Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.
(Vigilia, 1949. aug. 512.)
Pilinszky János (1921 - 1981)
Magányos úton...
Magányos úton építek egy házat,
Betérhet hozzám, aki erre fárad,
Aki dalolva, virágot keresve,
Eltéved a mély életrengetegbe.
És őszi estén, míg az avar sír majd
S utolsó szirma hull a rózsáimnak,
Magányos vándor, múltakba révedve,
Emlékezik majd egy tündérszigetre.
És hírt hoz nékem élet tengeréről,
A csodaszépről, távoli tündérről,
Kit idevárok és aki nem jő el,
Csak egyre szépül a szálló idővel
Juhász Gyula
(1883 – 1937)
Betérhet hozzám, aki erre fárad,
Aki dalolva, virágot keresve,
Eltéved a mély életrengetegbe.
És őszi estén, míg az avar sír majd
S utolsó szirma hull a rózsáimnak,
Magányos vándor, múltakba révedve,
Emlékezik majd egy tündérszigetre.
És hírt hoz nékem élet tengeréről,
A csodaszépről, távoli tündérről,
Kit idevárok és aki nem jő el,
Csak egyre szépül a szálló idővel
Juhász Gyula
(1883 – 1937)
2013. február 26., kedd
Mosolygó, fáradt kivánság
Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
Dsida Jenő
(1907-1938)
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
Dsida Jenő
(1907-1938)
2013. február 25., hétfő
Este van
Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomul,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...
A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid,
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hírére tán
Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.
Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.
Füst Milán (1888 –1967)
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomul,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...
A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid,
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hírére tán
Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.
Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.
Füst Milán (1888 –1967)
Egy titok margójára
Takard le jól, mit elkövettél, |
és élj utána szabadon, akár |
egy sikeres merénylő. Tetted |
kendő alatt, nélküled is megél, |
majd túlnő rajtad, meghalad, |
alig először, később azután |
gyereksirásként, mint a végitélet, |
(Kortárs, 1971. nov. 1725.; Vigilia, 1972. febr. 98.)
Pilinszky János (1921 - 1981)
Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban. |
Plakátmagányban ázó éjjelek. |
Égve hagytad a folyosón a villanyt. |
Pilinszky János
(1921 - 1981)
2013. február 24., vasárnap
Negyven pillanatkép (részlet)
35. Február
Halvány ezüstfüst futja be a fákat.
A téli reggel éles, zúzmarás.
Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,
belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,
mert fáj a seb, mint a farkasmarás.
Kosztolányi Dezső
(1885-1936)
Halvány ezüstfüst futja be a fákat.
A téli reggel éles, zúzmarás.
Olykor, mikor lehúzzuk téli kesztyűnk,
belénkharap a fagy, s mi sírni kezdünk,
mert fáj a seb, mint a farkasmarás.
Kosztolányi Dezső
(1885-
A harmadik nap esni kezdett a hó
Az első nap arra volt jó,
hogy mindent elfelejtsek;
a második arra, hogy
mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó
és megszületett a sejtelem,
hogy mostmár mindig esni fog,
homlokodtól a szádig,
szádtól az ágyékodig,
végig a tested hosszán,
végig az életemen.
Havazni fog a mennyezet,
a telefonkagyló, ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég,
ha hátranézek.
Megrekedt fák és
megrekedt kazlak közt is
csak a hó kísértete kószál,
az elsötétített földeken megül,
a háborús menekülőket megkoronázza.
És tudtam már,
hogy nem leszek egyedül,
elkísér ez a hóesés,
ahova megyek,
leül mellém a vonatba,
átkel velem a tengeren,
füstölgő autógumik
s levegőtlen városok
éjszakájában.
Megszólít anyanyelvemen
s országot hódít nekem,
mert országot hódítani te akartál.
S ha már hazám se lesz,
mert nem lesz erőm vallani róla,
bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl,
fehér inget az utolsó napon.
Csoóri Sándor
(1930- )
hogy mindent elfelejtsek;
a második arra, hogy
mindenre emlékezzek.
S a harmadik nap esni kezdett a hó
és megszületett a sejtelem,
hogy mostmár mindig esni fog,
homlokodtól a szádig,
szádtól az ágyékodig,
végig a tested hosszán,
végig az életemen.
Havazni fog a mennyezet,
a telefonkagyló, ha fölemelem,
az elmosódó gyerekkori ég,
ha hátranézek.
Megrekedt fák és
megrekedt kazlak közt is
csak a hó kísértete kószál,
az elsötétített földeken megül,
a háborús menekülőket megkoronázza.
És tudtam már,
hogy nem leszek egyedül,
elkísér ez a hóesés,
ahova megyek,
leül mellém a vonatba,
átkel velem a tengeren,
füstölgő autógumik
s levegőtlen városok
éjszakájában.
Megszólít anyanyelvemen
s országot hódít nekem,
mert országot hódítani te akartál.
S ha már hazám se lesz,
mert nem lesz erőm vallani róla,
bezárkózom ebbe a havazásba,
mint aki fehér inget vesz föl,
fehér inget az utolsó napon.
Csoóri Sándor
(1930- )
2013. február 23., szombat
Töprengés
Azt írnám: szeretem,
de nem hinném, hogy komolyan vegye.
Azt írnám: gyűlölöm,
de kitörnék a ceruzám hegye.
Dsida Jenő
(1907-1938)
de nem hinném, hogy komolyan vegye.
Azt írnám: gyűlölöm,
de kitörnék a ceruzám hegye.
Dsida Jenő
(1907-1938)
2013. február 22., péntek
Filozófia, szeretet
A filozófia ott kezdődik, ahol a szeretet végződik. A szeretet sose
kérdezi: miért? Oly evidens számára a szeretett lény léte és létezése. A
filozófiának viszont éppen a "miért" szócska a kezdete. Mégse mondanám,
hogy a szeretet maga is nem gondolkodás. Gondolkodás ez is, de a tiszta
létezés elsődleges szenzációjának a szintjén; egy olyan ismeret, mint
mondjuk Bach zenéje.
Pilinszky János
(1921 - 1981)
Pilinszky János
(1921 - 1981)
Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
József Attila
(1905 – 1937)
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
József Attila
(1905 – 1937)
2013. február 21., csütörtök
MINDEN ELMONDHATATLAN
Minden elmondhatatlan.
Barátság - mondom lágyan,
de már felzakatol fülemben a zaj,
amivel továbbrobogsz, és én itt maradok
és sosem tudhatom meg, mi van a szavakon túl,
ahol nem tudjuk már elrejteni magunkat a zajban.
Vagonok - mondom - vagonok - hány szót mondtam hiába neked?
Itt gurulnak tovább a hiábavaló szavak üresen... üresen... sen... sen
Nem magadat mondtad, csak a szavaidat,
s én elképzelt szavaidat szerettem.
Úgy vesztettelek el, hogy nem téged szerettelek,
csak a szavaidat, a szavaimat, vagonok... vonatok...
üresen... üresen... sen... sen...
A vonatablakon át felvillan az arcod, karod fölemeled,
a mozdulat egy pillanatra félbeszakad -
most nem véded magad, most őszinte vagy,
itt vagy ebben a pillanatban
menthetetlenül magányosan -
Nem tudod folytatni a mozdulatot,
így maradsz e fél pillanatba merevülve
és meglátsz a vonatablakon át.
Meglátsz a vonatablakon át?
Vagy folytatod a mozdulatot?
A vonat elindul,
a gőz lecsapódik,
és hozzáverődik még egy utolsó szó,
aminek nincs más értelme,
mint a kétségbeesés,
ami kilökte magából.
Nem tudom már, mit kellene mondanom,
magamat mondom neked, hogy megállítsam a vonatot,
magamat mondom és nem tudom, hogy milyen mondat vagyok,
de hallgass meg, állítsd meg a vonatot!
És fejezzék már be ezt a zakatolást!...
... csak a cigarettám ég,
és te alszol a hálókocsiban.
Hervay Gizella
(1934-1982)
Barátság - mondom lágyan,
de már felzakatol fülemben a zaj,
amivel továbbrobogsz, és én itt maradok
és sosem tudhatom meg, mi van a szavakon túl,
ahol nem tudjuk már elrejteni magunkat a zajban.
Vagonok - mondom - vagonok - hány szót mondtam hiába neked?
Itt gurulnak tovább a hiábavaló szavak üresen... üresen... sen... sen
Nem magadat mondtad, csak a szavaidat,
s én elképzelt szavaidat szerettem.
Úgy vesztettelek el, hogy nem téged szerettelek,
csak a szavaidat, a szavaimat, vagonok... vonatok...
üresen... üresen... sen... sen...
A vonatablakon át felvillan az arcod, karod fölemeled,
a mozdulat egy pillanatra félbeszakad -
most nem véded magad, most őszinte vagy,
itt vagy ebben a pillanatban
menthetetlenül magányosan -
Nem tudod folytatni a mozdulatot,
így maradsz e fél pillanatba merevülve
és meglátsz a vonatablakon át.
Meglátsz a vonatablakon át?
Vagy folytatod a mozdulatot?
A vonat elindul,
a gőz lecsapódik,
és hozzáverődik még egy utolsó szó,
aminek nincs más értelme,
mint a kétségbeesés,
ami kilökte magából.
Nem tudom már, mit kellene mondanom,
magamat mondom neked, hogy megállítsam a vonatot,
magamat mondom és nem tudom, hogy milyen mondat vagyok,
de hallgass meg, állítsd meg a vonatot!
És fejezzék már be ezt a zakatolást!...
... csak a cigarettám ég,
és te alszol a hálókocsiban.
Hervay Gizella
(1934-1982)
2013. február 20., szerda
Szemed
Mióta fürkész ez a szempár,
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,
mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.
Kányády Sándor
(1929 - )
hány ezer év óta követ?
Sugaraitól hasadtak már
atomjaikra fák, kövek,
mérgeződtek tengerek tőle,
hamvadtak lábon dzsungelek;
csak én állom még egyelőre
s csalok belőle könnyeket.
Kányády Sándor
(1929 - )
2013. február 19., kedd
Gyakran eljön
Éjjel meglátogatott.
Azt mondta: szeret engem. Sok-sok nap óta
figyel engem. Szeretne több nevetést látni az arcomon.
Megsimogattam nagy hűvös haját:
az szikrázott, mint karácsonykor a csillagszóró.
Meg akartam csókolni.
Huncutkásan megfenyegetett.
Aztán megígérte, hogy gyakran eljön.
Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át,
s mi labdázni kezdtünk nagy, zöld csillagokkal.
Dsida Jenő
(1907-1938)
Azt mondta: szeret engem. Sok-sok nap óta
figyel engem. Szeretne több nevetést látni az arcomon.
Megsimogattam nagy hűvös haját:
az szikrázott, mint karácsonykor a csillagszóró.
Meg akartam csókolni.
Huncutkásan megfenyegetett.
Aztán megígérte, hogy gyakran eljön.
Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át,
s mi labdázni kezdtünk nagy, zöld csillagokkal.
Dsida Jenő
(1907-1938)
2013. február 18., hétfő
Simogatom a neved
Nem akarok semmit.
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.
Balla Zsófia (1949 - )
Állok a közeledben,
beleszagolok a szélbe.
Simogatom a neved.
Balla Zsófia (1949 - )
2013. február 17., vasárnap
Mit kívánjak neked?
Micsoda meztelen lehettél?
Még szívedet is láthatták
bőröd alatt, akik szerettek.
Micsoda kiszolgáltatott
lehettél valamikor
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm.
Mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
Miféle szelet küldjek, hogy kifordulj
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
Mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd
vagy lassan kifosztottak
mint az ártatlanokat szokás?
Hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess
hasadra hajtsam-e fejem
mint anyának a gyermek
koponyámmal döfködjelek?
Szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
Én nem akarlak bántani
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak
egyszer csak találkozunk a halállal
akár egy kóbor kutyával éjfél után.
Mit kivánjak neked?
Folyam habján lásd meg csontvázadat?
Lehullott diófalevélbe harapj?
Micsoda keserűség a tied
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Ágh István(1938 - )
Még szívedet is láthatták
bőröd alatt, akik szerettek.
Micsoda kiszolgáltatott
lehettél valamikor
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Négy kisangyal-szárnyra találok
mikor a diót feltöröm.
Mivel törjelek föl, mit kívánjak neked?
Miféle szelet küldjek, hogy kifordulj
akár a lomb, kimozdulj súlyos ölelésre?
Mivel itassalak, hogy elfelejtsd
amit én nem ismerek, s nem tudom
tigris sárga szeme volt-e a tükröd
vagy lassan kifosztottak
mint az ártatlanokat szokás?
Hány fokos szeszt adjak neked,
hogy táncolj az utcán mezítláb
papir-repülővel dobáljalak-e
mint az iskolapadban, hogy nevess
hasadra hajtsam-e fejem
mint anyának a gyermek
koponyámmal döfködjelek?
Szétdúljam tekintetedet, kelméd és frizurád?
Én nem akarlak bántani
a szerelemnélküli napok olyan gyorsak
egyszer csak találkozunk a halállal
akár egy kóbor kutyával éjfél után.
Mit kivánjak neked?
Folyam habján lásd meg csontvázadat?
Lehullott diófalevélbe harapj?
Micsoda keserűség a tied
ha most torkodig öltözöl
hajad rézsisakját szemedre húzod
ágyadig szelídíted a magányt?
Ágh István(1938 - )
2013. február 15., péntek
KÖZÖSSÉG
Kimondatlan üzenetek nemzedékeken át:
különös, kemény szavak,
hangtalanok,
valakihez mindig hozzáütődnek,
s az indul szótlanul
kimondatlan szavakkal szavaiban.
Valaki mindig meghallja őket.
Aki nem érti,
annak a szava is
néma marad.
Hervay Gizella
(1934-1982)
különös, kemény szavak,
hangtalanok,
valakihez mindig hozzáütődnek,
s az indul szótlanul
kimondatlan szavakkal szavaiban.
Valaki mindig meghallja őket.
Aki nem érti,
annak a szava is
néma marad.
Hervay Gizella
(1934-1982)
2013. február 13., szerda
ARCCAL A SÁRBAN
Arccal a sárban
fulladásig,
míg alkalmasnak minősítenek.
Most aztán beállhatsz
az éneklők sorába.
Énekelnél,
de szádból bugyog a sár.
Hervay Gizella
(1934-1982)
fulladásig,
míg alkalmasnak minősítenek.
Most aztán beállhatsz
az éneklők sorába.
Énekelnél,
de szádból bugyog a sár.
Hervay Gizella
(1934-1982)
2013. február 12., kedd
Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.
Weöres Sándor
(1913 - 1989)
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.
Weöres Sándor
(1913 - 1989)
2013. február 11., hétfő
2013. február 8., péntek
2013. február 7., csütörtök
Tett
Nem
tudom mit kell
tennem Csak azt tudom hogy
mit nem tehetek
tennem Csak azt tudom hogy
mit nem tehetek
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
Önzés
Azt
mondod önző
vagyok Igaz Nincs bennem
más csak irgalom
vagyok Igaz Nincs bennem
más csak irgalom
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
2013. február 6., szerda
Másolat
Amíg
emlékszem
nem vagyok halott. Csak egy
rossz másolatom
nem vagyok halott. Csak egy
rossz másolatom
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
Éjszaka
Ezt
az éjszakát
kell még túlélnem ahhoz
hogy belehaljak
kell még túlélnem ahhoz
hogy belehaljak
Zalán Tibor (1954-)
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
2013. február 5., kedd
Kapcsolat
Lehetett
volna
jobb de más nem lehetett
mint amivé vált
jobb de más nem lehetett
mint amivé vált
Zalán Tibor (1954-)
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
2013. február 4., hétfő
2013. február 3., vasárnap
2013. február 2., szombat
Úton
Úton
vagyok de
sehová sem akarok
eljutni többé
sehová sem akarok
eljutni többé
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
Semminden
Semmi
sem történt
mégis elmerült minden
ami mi voltunk
mégis elmerült minden
ami mi voltunk
Zalán Tibor (1954-)
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
Utánad
Cserben hagytak a
szavak Csak rémült kezem
kap még utánad
szavak Csak rémült kezem
kap még utánad
Zalán Tibor (1954-)
[JANUÁRI ÉLETKÉPEK, Élet és Irodalom, XLVI. évf., 7. szám, 2002.]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)