LEVÉLKE

Csak azt tudom, hogy egyszer
megállított a hangod,
hogy volt egy esti séta,
amire nem jött reggel,

hogy most az éjszakában
utak hálója bomlik,
és annyi ismeretlen
tárgyat sodor az áram;

csak azt tudom, hogy élni
csukott szememmel élek,
tanulom a sötétben
a perc hosszát kimérni;

felemelek egy tárgyat,
azzal, hogy majd leejtem –
kitartóan felejtem
a nagy tragédiákat.

László Noémi
(1973 - )