Angyal

Égbe vágytam, nem sikerűlt.
S most az kéne, amit a hernyó,
mikor érzi, hogy élni nem jó
és bőre ráncos és kihűlt:

begubózni és elaludni
s hinni, hogy ujjászületek,
szebb, tisztább és könnyebb leszek,
méltó a magasságba jutni.

Az én gubóm a sír… Belűl
ráncosodik már és kihűl
életem, e gyarló kisérlet.

Félek elaludni… Te sződd,
te csak sződd boldog szemfedőd:
benned angyal lakik, te féreg!

Szabó Lőrinc
(1900 – 1957)