Néha, akit legjobban szeretünk, úgy suhan el mellettünk az
életben, mintha egy szembejövő gyorsvonat ablakán állna.
Te jobbra robogsz, ő
balra, éppen csak integettek egymásnak, dobogó szívvel:
Szervusz!... Szervusz!... Vagy még?... Én is
vagyok!... Isten veled!... Mikor találkozunk?...
A választ már nem
hallod.
Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése